Amikor felolvastam a nagycsoportosoknak, csendesen én meghatódva hallgatták. A végén az egyik "legelevenebb" kisfiú őszintén megérintve a verstől ennyit mondott: -Ez nagyon szép volt. Ezért a mondatért már megérte nekem az egész év.
Mindig nagy terveim vannak, de sosem megy olyan egyszerűen, ahogy szeretném. Végül mégis elkészült és összeállítottuk a terepasztalt, ahova akkora lelkesedéssel készítették a zöld színű agyag lombkoronájú fákat, a kishalakat, cápákat, polipokat, hajókat, krokodilokat. Végül összeállt. Nekem és a gyerekeknek tetszik.
Tamkó Sirató Károly: Dal tóról
Ez a tó, ha enyém lenne
minden nap fürödnék benne.
A Forró Nyár Ünnepére
leúsznék a fenekére.
Cirógatnám sok szép halát,
biztatnám a békák karát.
Cimboráznék a csiborral,
kínálgatnám mézzel, borral.
Fésülném a habok fodrát,
ugratnám a vízibolhát.
Hínár-karosszékben ülvén
rák ollóját köszörülném.
A sás között, ahogy lóg ott,
bámulnám a vízipókot.
Ha ez a tó enyém lenne,
Nap, Hold szebben menne benne.
Kék hajnalon, opál estén
a titkait mind kilesném.
Dédelgetném én naphosszat:
- boldog lenne minden moszat!
